Puklus Péter: Hős anya _ Alcím | Hero Mother _ Subtitle
egyéni kiállítás | solo exhibition
2018. 10. 27 – 2019. 01. 19.
kurátor | curated by: Szalai Borbála
press release
Puklus Péter: Hős anya_Alcím | Hero Mother_Subtitle
2018. 10. 27 – 2019. 01. 19.
megnyitó | opening: 2018. 10. 26. 19:00
a kiállítást megnyitja | opening speach by: Szalai Borbála, Trafó
Hős Anya_Alcím
Képzeljük el, hogy egy férfi belép a szobába, odasétál az egyik falhoz és könnyedén, szabad kézzel felrajzol rá egy tökéletes kört. Persze, tudjuk, hogy ezt a mozdulatot hosszú felkészülés és gyakorlás előzte meg, de a kérdés nem az, hogy mi volt a tökéletes kör előtt, hanem hogy mi következik utána. Mi van az után, amikor a felkészülés időszakában célként megjelenő tökéletes kör – ami voltaképpen egy illúzió – egy ponton valóságossá és jelen idejűvé válik? Amikor a tökéletesség vágyképe egyszer csak megvalósul?
Søren Kierkegaard A halálos betegség című könyvében írja, hogy az illúzióban és azonnali-ságban való élet maga a reményvesztettség. Az egyszerre elérhetőnek és elérhetetlennek tűnő tökéletes kör, mint vágyott cél megvalósulása, ahhoz hasonló, amit Kierkegaard a boldogság kapcsán ír. A boldogság – ami nem összetévesztendő az elégedettséggel – azonnali megtapasztalásának sürgetése valójában a kétségbeesés legkedveltebb lakóhelye, - írja - hisz az azonnaliság – nyugalma és látszólagos karaktere ellenére – valójában félelem, félelem a semmitől. Kierkegaard a kétségbeesést nem egy különleges állapotnak tartja, hanem olyannak, ami voltaképpen többeket érint, mint akiket nem, még akkor is, ha ennek nem feltétlenül vannak tudatában, és bár betegséghez hasonlítja, mégsem tekinti feltétlenül egy sötét, depresszív és lehúzó állapotnak, hanem pont annak felemelő vagy akár felszabadító voltára hívja fel a figyelmet.
Puklus Péter A Hős Anya - Hogyan építsünk házat? című legújabb sorozatából válogató kiállítás nem a heroikus anya figuráját vagy az anyai-szerephez kapcsolódó társadalmi elvárások konfliktusait járja körül, hanem a sorozat egy alfejezeteként kifejezetten az apára koncentrál. A férfire, aki családot alapít és házat épít, aki nap mint nap döntéseket hoz, aki elégedett azzal, amit elért, és azzal, ahol tart, aki erős és stabil, és akit mindez olyannyira erőtlenné és bizonytalanná tesz, hogy néha már megmozdulni is képtelen.
A kiállítás voltaképpen portré egy férfiról, akit szinte összenyom a kétely és a kétségbeesés, aki – hol vakmerőségből, hol saját bizonytalansága miatt – becsukott szemmel rohan előre egy úton, amit újra és újra felrajzol magának, kiutat keresve azoknak a céloknak a szorongató súlya alól, amiket saját maga állított. Portré egy férfiról, aki szembenéz ezzel a bénítóan nehéz, ugyanakkor mégis könnyed tökéletes pillanattal.
Szalai Borbála
Hero Mother_Subtitle
Imagine a man entering the room, walking up to one of the walls and effortlessly drawing a perfect circle freehand. Of course, we know that this movement was preceded by lengthy preparation and practice, but the question is not what was before the perfect circle, but what comes after it? What comes after the moment when the perfect circle – practically an illusion – that appeared as a goal in the period of preparation becomes reality in the present? When the fantasy of perfection is suddenly realised?
Søren Kierkegaard writes in The Sickness Unto Death that living in illusion and immediacy is despair itself. The realisation of the perfect circle as a desired goal which seems at once attainable and unattainable is similar to what Kierkegaard writes regarding happiness. Immediate happiness – not to be confused with contentment – is actually the favourite dwelling-place of despair, he writes, as in spite of its illusory peace and tranquillity, immediacy is in fact none other than dread: dread of nothing. In Kierkegaard’s view, despair is not a special state, but one that actually affects more people than it doesn’t, even if they are not necessarily aware, and although he likens it to sickness, he doesn’t necessarily consider it a dark, depressive state, but instead brings attention to its elevating or even liberating nature.
Featuring a selection of photographs from Péter Puklus’ latest series The Hero Mother – How to Build a House, the current exhibition abstains from delving into the figure of the heroic mother or the conflicts generated by social expectations regarding the role of the mother; instead, as a sub-chapter of the series, it focuses specifically on the father. The man who founds a family and builds a house, who makes decisions day by day, who is content with what he achieved and where he stands, who is strong and stable, and who is rendered so powerless and insecure by all of this that sometimes he is outright paralyzed.
The exhibition is practically the portrait of a man who is all but crushed by doubt and despair, who – sometimes out of recklessness, sometimes on account of his insecurity – is running head first eyes shut down a road he keeps drawing for himself, seeking a way out from under the distressing burden of the goals he set for himself. The portrait of a man who faces this numbingly difficult yet ethereally graceful, perfect moment.
Borbála Szalai
Műtárgylista | list of works
cikkek | articles
Szilágyi Róza Tekla: A meginterjúvolt élet. Puklus Péter kiállítása a Glassyard Galleryben _ Artmagazin 109. 2018. XVI. évfolyam, 8. szám. 2018. december 44 – 49. o.
Popovics Viktória: Az apák csendes forradalma, avagy az apaság mint társadalmi konstrukció_Balkon Online, 2019. 01. 30.
Horváth R. Gideon: Fordított kitörés_Dunszt, 2019. 01. 18.
Balajthy Boglárka: Csendélet téglával, gerendával, kalapáccsal. Puklus Péter kiállítása_Új Művészet. 2018 / 11. szám, 2018. december 36 – 37. o.